II.
Érzem, hogy ez teljesen más, mint amiben eddig valaha is részem volt.
Nem, nem harmóniát és békét érzek... anarchiát és káoszt.
Élvezem!
A hónapokig tartó csevegés miatt olyan, mintha már ezer éve ismerném személyesen is, s amint megpillantom, szinte el is feledem, hogy most látom éltemben csupán másodszor.
A második találkozón forró csókkal köszönt, s kézen fogva, kedélyesen cseverészve indulunk a fagyizó felé.
Úgy döntünk, hogy az egyik parkban, az árnyékban lehuppanva, egy kis padon fogyasztjuk el a jeges édességet.
Egy pillanatra belefeledkezem az egyik gombócba, mire apró nyögést hallok magam mellől, majd a kezét a combomra teszi.
- Eddig sosem értettem, miért indulnak be ettől a pasik - a hangja vágytól elmélyült, és én évődve dugom ki csak a nyelvem hegyét, hogy azzal cirógassam a fagyit. - Elég! - dörren rám mérgesen, mire méginkább kidugom a nyelvem, és folytatom az előbbi kis "nassolást".
Ahelyett, hogy szólna, magához ránt, és a fogaink is összekoccannak a nagy hevességben.
Érzem, ahogy kipirulok, és egyre felszínesebben kapkodom a levegőt.
A fagyi kiesik a kezemből, már nem is érdekel.
Lovagló ülésben az ölébe ülök, érzem mennyire feszélyezi ez a helyzet, de nem mozdul, és nem akar változtatni.
Finoman harapdálni kezdem a nyakát, kezei a derekam szorítják, és elfúló hangon böki ki, hogy "inkább menjünk szobára".
Elnevetem magam, majd újra megcsókolom, és ahogy felállok, a kezem nyújtom felé.
A kulcsot ledobom a kisasztalra az ajtó mellett, s a cipőm lerúgva a konyha felé indulok, de nem jutok el odáig.
Elkapja a derekam és a falhoz nyom.
Kezeim összefogja a fejem felett, és én már most élvezem a kiszolgáltatott helyzetet, pedig tudom, ez még csak a kezdet.
Csókol, harap, nyal, szív, és én egész testemben remegek.
Megfordít, arcom a falhoz tapad, és belemarkol a fenekembe, majd a fülembe suttogva arról érdeklődik, miközben a csípőjét a fenekemhez nyomja, érzem-e, mennyire beindítottam?!
Játszani, évődni, húzni akarom, de nyöszörgésen kívül más hangot nem bírok kipréselni a torkomon.
Keze felcsúszik a derekamon, s halad felfelé, egész a melleimig.
Ujjaival összecsippenti a bimbóm, és morzsolgatni kezdi. A vágy, mintha sztrádán robogna, suhan végig az egész testemen. Görcsösen feszítő érzés támad az alhasamban, és ahogy tovább kényezteti a mellem, s harapdálja a nyakam akár el is tudnék élvezni.
Mintha tudná, mire gondolok épp, elhúzza a kezét, s a vágy zöngéjétől elmélyült hangja végigkúszik a gerincemen, ahogy a fülemnél elrebegi, hogy "Még nem mehetsz el..."
Csalódottan nyöszörgök és bosszúból a fenekem kitolva lassan körözök a csípőjén.
Rácsap a fenekemre, és most már nem finomkodik, erőből sóz oda, de én nem szólok egy szót sem, folytatom medencém lassú táncát, s érzem, mennyire kíván, mennyire feszül a nadrágja, és legszívesebben megfordulnék, hogy térdre ereszkedve végre teljes valójában is láthassam, amit most még csak érzek...
